A napokban egy TV közelébe kerültem, és elcsíptem a Kisváros című sorozat egy epizódját. Most csak a főcímdal két sorát szeretném rögzíteni, mert nagyon szépen példázza, hogy Shakespeare hiába könyörgött annak idején kollégáinak, hogy az értelmet ne dobják martalékul a rímeknek. A következő két…

Komoly élmény volt látni az Esztramos hegy(b)en a Rákóczi I-es cseppkő-barlangot. A függőleges elrendezésű képződményben keskeny vaslépcsőkkel oldották meg a közlekedést, így a szűk helyektől, illetve a kúszástól írtózók nyugodtan a tériszonyosok elé tolakodhatnak. A…

Egészen véletlenül hozzájutottam A tuói főnök - Új-kaledóniai mesék és mítoszok (Európa Könyvkiadó, 1979) című könyvhöz. Abban a reményben nyitottam ki, hogy a mi mondavilágunktól alapvetően eltérő, ugyanakkor pár vonásában mégis hasonló történetekre bukkanhatok majd. Úgy tűnik, hogy beigazolódik a…

A kezembe került egy rövid gyermekverseket tartalmazó könyv (Drégely László: A bűvös zsák - Lapkiadó Vállalat, valamikor a '80-as években). Szerzőnk - a gyerekek általános tisztánlátása érdekében - megpróbálja a világ teljes spektrumát átfogni, és szót ejt különböző ünnepekről (a karácsonyról, a…

Alan Alexander Milne alapvetően helyesen járt el, amikor megírta a Micimackót, ezért most csak két otromba hibáját emelem ki. A szerző komoly bizonytalanságban tartott a főhős gazdájának nemi hovatartozásával kapcsolatban. Soha nem voltam biztos benne, hogy Róbert Gida fiú-e, vagy lány, de ha…

Régi megfigyelésem, hogy a szereplők kivétel nélkül minden amerikai filmben rendkívül magas színvonalon és mély elhivatottsággal végzik a munkájukat. Akkor is, ha a film egyébként nem a munkáról szól. Nem örülök az ilyen ügyetlenül bújtatott, otromba társadalom-formáló üzeneteknek.

A rádióban hallottam egy mutálás előtti gyereket valami Máté Péter dalt énekelni. Tiszta hangja volt, a dallamot sem vétette el, még a telítettséggel is fölényes magabiztossággal tudott bánni, de a hangszínében volt valami elviselhetetlenül penetráns él. Remélem, akad legalább egy, a táncdalénekes…

Most Gogoltól olvasom Az arckép című novelláját. Szeretem, ahogy meglep az abszurd ötleteivel. Az eleje felé egy bizonyos kép kerül - a való életben minimális eséllyel előforduló módon - a középpontba, ami megváltoztatja az azt megvásároló fiatal festő életét. (Egyesek azt mondanák talán, hogy ilyen…

Mikinél hallottam először A kilenc csodaszarvast Bartók Béla tolmácsolásában. (Nem összetévesztendő a magyar csodaszarvassal: ez egy román legenda; és akik elítélően szoktak nyilatkozni a románokról általában, azoknak a figyelmébe ajánlom a kilencszeres szorzót, ami a csodaszarvasok számát illeti).…

Tegnap belebotlottam a Kossuth Rádióban a Szabó család aktuális epizódjába. Tátott szájjal hallgattam a valóságban elő nem forduló hanghordozással lefolytatott, életszerűtlen beszélgetéseket, az ötvenhárom éves tinédzsereket (egyikük épp most jelentette be, hogy állapotos),…

A 4 című művész(!)filmben három moszkvai fiatal élete egy este egy tetszhalott bárban találkozik össze egy-két órára. A két srácnak meglehetősen titokzatos munkája van, de szívesen beszélnek róla - persze csak egy bizonyos mélységig. A lány munkája nem annyira homályos, mint a másik kettőé, de kb.…

A pulóver jó nyakban, vállban, az alja pont addig ér, hogy ki se lógjon a derekam, de ne is üljek rá, tehát a hossza is pont jó. De mutassa már be nekem valaki azt a sikertelenül lefújt textilipari szabotázs akció véghajrájában fröccsöntött véznaujjú óriásmakit, aminek a…

Ha belekezdek egy könyvbe, hol magam számára is észrevétlenül, hol tudatosan figyelem, hogy tetszik-e. Ha nem tetszik, várok valami kedvező jelre, ami ha végképp nem akar bekövetkezni, rövid vívódás után arra késztet, hogy félbehagyjam az olvasást. Olvastam már Hrabalt, és nagyon jónak találtam.…

Egy antikváriumban vettem meg egy Bulgakov két írását tartalmazó könyvet (A fehér gárda; Színházi regény). 1977-ben adták ki úgy, hogy az elején, a tartalom szempontjából veszélytelen helyen két lap felső éle nincs elválasztva egymástól, illetve a könyv vége felé is össze van nőve az oldalak…

Jól kiforrott gyakorlat Magyarországon, hogy a filmeknek egész más címet adnak, mint amit az az eredeti nyelvén kapott. Szerencsésebb esetben egy súlytalan vígjáték semmilyen címét módosítják valami szójátékra. Gyakrabban egy a filmben valóban létező mozzanatra vagy szálra utalnak, és nagyvonalúan…