Elkezdtem olvasni Bolesław Prus – A fáraó című könyvét. Iszonyú nehezen kezdődött; ha óvatosan akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy nem olvastatta magát. Közismert tény ugyanakkor, hogy sok könyv unalmasan indul (ez akárhogy is, de hiba), de aztán valahogy elmélyül, az ember meg belesüpped, és onnantól kezdve úszik a vaskos sodrással.

Most tartok a 139. oldalon, illetve a 18. fejezetnél, és eljutottam odáig, hogy egyszerűen képtelen vagyok további bizalmat előlegezni a szimpla történetnek, az 1.0-ás jellemeknek, meg a kínzó részletességgel leírt öltözékeknek.

Ha tizenkét éves lennék, talán tudnám élvezni a végtelenül egyszerű cselekményt és személyiség-ábrázolásokat, de annyi idősen meg a 713(!) oldal verné ki a biztosítékot. A ruha bemutatókat meg ugyanígy gyűlölném.