Itthon is elképeszt, hogy miből lehet hír, illetve hogy egy-egy cím és a mögé írt cikk között mi feszül, de az angol bulvársajtót már évtizedek óta legendásként hallom emlegetni. Egy New Brighton-i lapban ízleltem meg, hogy mire célozhatnak.

A cím szerint két kutya megölt egy kisebb harmadikat. A bevezető mondatokban ezt kicsit bővebben kifejtve megerősítették, és hozzátették, hogy a sajnálatos események következtében aztán a kutya egyik gazdája, egy tizenéves srác is kórházba került.

A cikkből magából meg kiderült, hogy a családfő által sétáltatott törpecirkálót két rotweiler környékezte meg, mire a gazdi, hogy megvédje, felrakta az ölebet valami kőkerítés tetejére – ami a harmadik legsúlyosabb hiba a verekedő kutyák közé nyúlás, és a saját kutya emelgetése után. A kiskutya leesett a kerítésről, majd – nyomában a kiváltott üldözési reflex által hajtott rotweilerekkel – kirohant az útra, egészen egy autó bal első kerekéig, ahonnan aztán nem volt tovább.

A kiborult gazda hazavitte az élettelen kis testet, jogos és érthető bánatát megosztotta feleségével és fiával, majd közösen abban maradtak, hogy éjszakára még a kis kosarába fektetik, és csak másnap temetik el.

Csak az én feltételezésem, hogy a srác még utoljára megölelgette a kutyát, a tény csak annyi, hogy másnap, a temetés közben vagy közvetlenül utána súlyos allergiás tünetek mutatkoztak a bőrén, gondjai voltak a lélegzéssel és kórházba kellett vinni. Azóta jobban van.

A cikk sorozattá terebélyesedhetne, ha kiderülne, hogy a rotweilerek tudnak olvasni, és felháborítja őket a cikk címének és felvezetésének rájuk nézve terhelő sugalmazása, de mivel kutyaként még a példamutató állatvédelmi törvényéről híres Angliában sem jogképesek, először ezt a harcot kell megvívniuk, hogy aztán nekifoghassanak a becsületükön ejtett folt lemosásának.