Hazaérkezésem alkalmából – pár hét bemelegítés után – leszakadt a mennyezet egy darabja, amit ránézésre még pár másik fog követni vagy magától, vagy – optimális esetben – egy festő segítő keze által.

Hirtelen két szakemberrel léptem kapcsolatba. Az egyik egy nagydumás késő harmincas. Mindenre van egy története. Például, hogy miért késett egy órát a meló felmérésekor (töketlen autósok a nem működő lámpánál a Soroksárin). Vagy hogy az egyik legutóbbi ügyfele, Laci bácsi, egy hétszázezres munkára hogy adott száztízezer borravalót. Arra is biztos lesz egy kis színes, hogy a tegnapra ígért, több forgatókönyvet felvázoló árajánlat-mátrixa miért nem ért még ide.

A másik figura egy szomorú ötvenes mérnök, aki nyilván nem a legszórakoztatóbb körülmények között avanzsált festővé. A megbeszélt időpontnál bő fél órával ért ide korábban. Beszéltünk róla a telefonon, hogy minél korábban jön, nekem annál jobb, aztán ezek szerint vállalt valamit, amiben biztos volt, hogy meg tudja oldani, de nem volt szüksége a biztonsági tartalék időre.

A nagydumással előtte elég sokat morfondíroztunk, hogy mit lehet tenni, hogy ilyen leszakadás már ne nagyon forduljon elő. Hálót kell feltenni, és akkor jó tíz évig nem lesz ezzel gond – mondta. Az ex-mérnök ugyanezt úgy adta elő, hogy ez sajnos előbb-utóbb ugyanígy le fog jönni, bár ő fel fogja hálózni. A mérnök egyúttal az árajánlatát is megadta, és amikor az időzítésről beszéltünk, azt mondta, hogy a jövő héten tudja megcsinálni, vagy ha akkor nem jó nekem, akkor már csak ősszel. Őt választom.

Amúgy Angliában is találkoztam egy szakemberrel, amikor egy barátnak segítettem a költözésénél. Az volt a dolga, hogy teljes felelősségvállalás mellett, hatóságilag csavarja le a gáztűzhely csatlakozóját a csőről, azaz előtte elzárja a csapot. Ezért valami egészen meghökkentő óradíjat kapott.

Ő is mérnök volt korábban, de azt mondta, hogy nagyon feszélyezte a nagy felelősség, meg az a rengeteg dokumentáció, úgyhogy átképezte magát gázszerelőnek, és azóta is boldogan él anyagi és erkölcsi megbecsülésben.

Persze az angoloknál azért nem lehet tudni, hogy mi a valóság. Európai mércével kevés a diplomás. A most aktív negyven fölöttiek bármilyen diplomájukat réztáblára gravíroztatják, és már megy is a szobájuk ajtajára. Hirtelen három-négy ember jut eszembe, aki arról számolt be, hogy builderként (aki minden szakmunkához (kellene, hogy) ért(sen), ami egy épületben felmerülhet), vagy autómentőként boldogabb, mint értékesítési igazgatóként, vagy IT mérnökként. Maradjunk annyiban, hogy a PR-juk biztos profibb, mint a magyar mérnök-festőé.