Eszembe jutott a koragyerekkorom, amikor nem fért a fejembe, miért akarja mindenki elkerülni a feketemosogatót, amikor az korrekt, egyenes jellemű embereknek való; nem úgy, mint a mások maradékától terhes fehér-, ami egyfajta önként vállalt szolgaságról árulkodik. Miközben ezt a bohó gondolatot felidéztem, még el is mosolyodtam volna, de az arcomat már eltorzította az erőlködés, ahogy a már hideg-zsíroldóval is bepermetezett serpenyő-fedőt sikáltam reményvesztett, katatón állapotomban.