Az angol lakásokban gyakran a cirkó-fűtés bevezetése miatt likvidált kandallók helyére lesz figyelmes az ember. Az volt a szokás ugyanis, hogy az ottaniak csak késő délután raktak a tűzre, aztán a közelében ücsörögtek – mondjuk a nappaliban – egészen addig, amíg a fa le nem égett, aztán elmentek aludni. 

De bezzeg most, hogy a legtöbb helyen már cirkóval oldják meg a temperálást… nem változott semmi. Hazajönnek délután, és bekapcsolják a fűtést. Nem feltekerik mondjuk 17 fokról 20-ra, hanem bekapcsolják. 

A gázzal úgy lehet takarékoskodni, hogy az ember leveszi a fűtést valamelyest, ha nincs otthon, de nem annyira, hogy aztán újra felemelve túl sok energiát kelljen beleölni, míg felfűt a rendszer. Ezt ki lehet számolni, vagy ki lehet kísérletezni, vagy rá lehet érezni. Az angolok viszont nemet mondanak mindhárom megoldásra, és igent a hagyományőrzésre. 

Úgyhogy lefekvés előtt kikapcsolják az egészet, hadd hűljön 18-20 órát, aztán adnak a hidegvíznek, amit, ha már átjárta a fűtőtesteket, ismét magára hagynak. Így a hőmérsékletet szabályozó fali egységre (az egész értelmére) sincs szükség. Hát a tűznek se lehetett megmondani, hogy hány fokon égjen.