Egyik kedves svihák szír vendéglátónknak feltűnt, hogy hárman vagyunk fiúk, és ketten lányok. A hallban való elhelyezkedésünk alapján rólam gondolta, hogy partner nélkül érkeztem – hiszen olyan, hogy férfiak és nők együtt, de egymástól függetlenül mozogjanak a világban, nincs.

Viccesen megkérdezte, hogy talán meleg vagyok-e, majd rögtön hozzátette, hogy náluk ilyesmi nincs. A férfiak, srácok, akiket kézen fogva látunk járkálni, csak nagyon jó barátok. (Ez egyébként így van; az érintés és az összetartozás kifejezése egész más alapokon nyugszik, mint nálunk). Ha esetleg mégis kiderülne valakiről, hogy meleg (azaz elkapta ezt a speciális betegséget), azonnal menne a börtönbe – tette hozzá.

Ugyanez az ember egyébként – ha jól rémlik – egy tizenhét éves lányt vett feleségül pár éve, aki igazán boldogan élhet, hiszen nincs is más dolga, mint a gyerekekkel lenni a házban, és várni, hogy férjének van-e kedve valamikor az éjjel során hazaugrani csípni pár falatot, meg dugni egyet.

A figura amúgy vendéglátónak végül is korrekt volt. A busz ugyan pont a magányosan álló szállodája előtt tett le minket (It’s better for you my friend) anélkül, hogy érdemi választásunk lett volna, de végül sikerült úgy lealkudnunk az árat, hogy a később ellenőrzött helyekhez képest is elégedettek lehettünk, ráadásul a palmyrai romokat is pont szemben találtuk.

Szerintem, ha meleg lennék, akkor is elfogadta volna a szír fontjaimat, és futni hagyott volna a kópé. Talán még orvost is hívott volna.