Mindig is gond volt a derekammal. Tizenhárom körül lehettem, amikor egyszer az uszoda öltözőjében meztelenül merevedtem meg derékszögben. Állapotomat rávetítettem az elkövetkezendő egy órámra, amiből a közterületeken való megjelenést sehogy se tudtam kisakkozni, így sikerült elég motivációt merítenem ahhoz, hogy keservesen és tereptárgyakkal trükközve úgy-ahogy felegyenesedjek, és aztán abban az állapotban merevedjek meg újra.

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy tegnap meghúztam a derekamat, ami igazán ma reggel jutott a tudomásomra, de azóta csak újabb és újabb távlatok nyílnak a fájdalom teljes pompája felé vezető úton. Ha így megy tovább, estére egy rossz mozdulatnál be is szarok, amit azért is szeretnék elkerülni, mert félő, hogy akkor elvesztem az eszméletemet, megtalálnak, és aztán menthetetlenül jön a közterületes rész.