Séta közben épp előttem állt meg egy apuka a két kislányával a zebra előtt. A kisebbik eleve a férfi kezét fogta, az idősebb viszont a húga mellett állt szabadon. Az apa kissé előrenyújtotta a nyakát, szemét fókuszálatlanra állította, és egy C++ forráskód melegségével, egyes szám harmadik személyben, kijelentő módban maga elé szavalta, hogy „most pedig Laura átjön a másik oldalamra, és megfogja a kezemet”. Félek, hogy ebben a családban a születésnapot se ünneplik, hanem végrehajtják.