Öregedésem folyamata nem állt meg, de még csak nem is lassult, ugyanis itt is leginkább a közszolgálati rádiót hallgatom. Konkrétan a világhíres BBC 4-es csatornáját. Nálunk legtöbbször az etikai kódexüket emlegetik, és úgy beszélnek róluk, mint a pártatlan tájékoztatás és a szakmaiság létező legmagasabb csúcsáról.
Ezt most nem fogom megcáfolni, de két dolgot azért megfigyeltem. A mi MR1-ünk – jobb napjain(!) – nem marad el színvonalban a BBC4-től: a felolvasott hírek és a kulturális műsorok színvonala egyértelműen ugyanabba a ligába sorolja a két médiumot.
Feltűnt viszont, hogy itt hajlanak bizonyos engedményeket tenni a tények száraz közlése közben. Tegnapi hír volt, hogy Carlos (a terrorista) bíróság elé állt Franciaországban. Ezen a tényen kívül persze elmondták, hogy mivel vádolják, miről híres (miket tett), mi történt vele azóta, most milyen állapotban van, és miket mondott. Ez idáig tanítanivalónak hangzik.
Aztán a végén – ugyanabban a hanghordozásban, ahogy a tényeket sorolták – hozzátették, hogy az áldozatok hozzátartozóinak évtizedeket kellett várniuk arra, hogy végre igazságot szolgáltassanak, és Carlos megkapja a büntetését azért, amiket tett.
Szerintem ez az a pont, ahol már nem tényeket közölnek, hanem állást foglalnak. Mégpedig úgy foglalnak állást, hogy a saját álláspontjukat és értékeiket – bújtatott módon – beleszövik a hírekbe, és egyértelműen „segítenek” a hallgatónak abban, hogy helyesen gondolkodjon, és helyesen érezzen.