A férfi hol a képernyőt nézte, hol a szelvényét. Egyesével, komótosan haladt végig az öt számon: hangosan felolvasta a képernyőről, újra kimondta, ahogy rábökött tömpe ujjával a papíron, és egy bólintás kíséretében, ceruzájával peckes kis pipát kanyarított mellé. Mikor mind az öt pipával megvolt, fáradtan levette csontkeretes olvasószemüvegét, és kis sértettséggel a hangjában csak annyit mondott: – Na végre… – majd rövid csuklómozdulattal az asztalra ejtette a szelvényt, és kiment a konyhába, hogy teának való vizet tegyen fel.