Többen, egymástól függetlenül is mondták már rám, hogy olyan becsületes arcom van. Egyszerűen lerí róla a tisztesség, a korrektség. Én ezért nem tettem semmit, egyszerűen így nézek ki, de kétségtelen, hogy nagyon jól esik, ha ezt emlegetik, és az önbecsülésem java részét ebből az elismerésből merítem.

A minap is fel kellett vennem ötezer forintot. A pénzügyes hölgynek csak húszezrese volt, nálam pedig nem volt pénz, hogy vissza tudtam volna adni belőle. Ránézett az arcomra, a kezembe nyomta a húszezrest, és megkért, hogy menjek el felváltani. Visszakérdeztem, hogy jól értem-e, hogy így, ismeretlenül is rám bízza a húszezrest. Nem is értette, hogy miért kérdezek vissza, annyira természetes volt számára, hogy megbízhat bennem. Én felajánlottam, hogy nála hagyom a személyimet, amíg el nem intézem a dolgot, de szinte zavarba jött, és azt mondta, hogy erre semmi szükség.

Melegséggel telt meg a szívem, annyira jól esett a gesztus. Egész úton hazafelé büszkeséget és szeretetet éreztem. Még most, napokkal később is jó érzések töltenek el, ha a kezembe veszem azt a húszezrest.