Ahogy nyitom a kaput, a hátam mögött megszólal a padon ücsörgő láthatósági mellényes férfi. – Főnök! Mennyi? – bök a fejével az eladó pincehelyiség felé. – Nem tudom, nem az enyém. – mondom. A férfi hunyorítva néz rám, félig bosszúsan, félig nyugtázandó, hogy hozzá hasonlóan dörzsölt tárgyaló lehetek. – Na mégis… nagyjából?
