A palló hídon lévő végéről lelépett a tizedes. A férfi zuhanását a kötél feszülése állította meg, de csak egy pillanatra. Elszakadt. A férfi a folyóba zuhant, és rögtön elmerült. A sodrás nagyon erős volt, egy pillanat alatt a sziklánál találta magát. Vergődő kígyóéhoz hasonló mozgással a partra evickélt – már a szikla mögött.

Lázas sietséggel, a földön hanyatt kúszva kepesztett el az éles kiszögellésig, és mohón dörzsölni kezdte a kezeit hátul összeszorító kötelet. Sikerült elvágnia. A lábairól így már egy pillanat alatt leoldotta a csomót. Megszabadult!

Most először állt meg egy pillanatra, eddig ösztönösen cselekedett. Körülnézett, és látta, amit tulajdonképpen eddig is tudott: Ide nem tudnak egyhamar utána jönni. A folyóba ugrani igen csak kétesélyes, a parton pedig mindkét oldalon meredek sziklákat kell megkerülni a sűrű bozóton át.

Szélesen, gyermeki természetességgel mosolyodott el. Csak most fogta fel igazán, hogy mi történt vele. Nem tudtam nem látni a boldog izgalmat, és az újonnan elnyert élet felett érzett örömet, ahogy puskám távcsövének célkeresztje négy részre osztotta sugárzó arcát.