Hétvégi úszásaim alkalmával számos, a normálisnak számítótól eltérő mozgásformát figyeltem már meg. Ezek a legtöbb esetben ügyetlenségből és/vagy rosszul bevésett mozgássorokból fakadnak. (Nekem is van ilyen, de ennek az írásnak nem célja, hogy kiderüljön, mi az). 

Tegnap azonban láttam egy urat, aki miatt kicsit át kell alakítanom az úszásról kialakított elképzeléseimet. A férfi hanyatt feküdt a vízen, nyújtott lábai mintegy 20 fokban a medence alja felé irányultak, kezeit szorosan teste mellett tartotta, és gyors, apró, pulzálva hullámzó végtagmozdulatokkal hajtotta magát előre. Illetve hátra. Mozgása, fejének kopasz teteje, ót formázó szája, csapott válla, pókhasa és vékony végtagjai az első blikkre egylényegűvé tették egy medúzával. 

A látvány hatására elnehezülő lábaiban megbotló úszómester is megerősítheti, hogy a szóban forgó úszó legalább olyan tempót diktált, mint egy átlagos mellúszó.