Regisztráltam az Ügyfélkapura, hogy onnan tölthessem ki az adóbevallásomat, és hogy bármi más csodálatos dolog történhessen velem, pl. hosszú távon soha többet a rohadt életben ne kelljen betennem a lábamat egyetlen hivatalba sem.

El sem hinném, hogy ilyen Magyarországon megtörténhet, hogy az államhoz hozzá lehet férni az interneten keresztül, hogy valami értelmes, hasznos dolog történik. A konkrét megvalósítás azért bárkit meggyőz arról, hogy a helyszín még mindig a mindannyiunk által jól ismert.

Vegyesek a benyomásaim. Bementem az önkormányzathoz, hogy regisztráljak. A dolog ingyenes, és – a sorbanállást nem számítva – megvan hat perc alatt. Az egész persze papíralapon történik. Az általam bediktált felhasználónéven nagyon meglepődött az ügyintéző hölgy, ugyanis olyat használok ezekre a helyekre, ami halálbiztos, hogy másnak nem jutott eszébe. Következésképpen a nő passzív szókincsében sem szerepelt. Kíváncsi vagyok, hogy ha onnan elsétálok egy leggyakoribb vezetéknév + leggyakoribb keresztnév egybeírva kombóval, kiderül-e a turpisság, még mielőtt otthon a gép dob ki, hogy ez már foglalt. Aki egy ekkora folyamatszervezési rést elképzelhetetlennek tart, az mindenképpen olvasson tovább.

Megvolt tehát a hozzáférésem, beléptem, megváltoztattam a kezdő jelszót, és indulhatott is a móka. Kezdetnek letöltöttem az Abev2006 programot, ami sugalmazó neve ellenére nem csak a 2006-os évhez kötődik, hanem csak éppen akkor csinálták, így ezt a nevet megnyerte örökre. Nem mondom, hogy a honlap felülete a legtökéletesebb, hogy rögtön az ember arcába ugrik, hogy hol keresse a letöltendő szoftvert, de azért nem komoly kihívás rálelni.

Ha az ember letölti ezt a programot, az – a fejlesztők álláspontja szerint – nem jelenti azt, hogy feltétlenül csinálni is akar vele valamit, ne adj’ isten rögtön nekiesne még, és mindjárt adót vallana be. Ezért arra, hogy a program működőképessé váljon, van egy másik program, az AbevUpdate2006.

Otromba voltam, és azt mondtam neki, hogy jelölje ki az összes dokumentumot, és töltse le őket, nem akarok egy zsebkendőnyi ablakban hexadecimális kódokat pipálgatni. 271 letölthető fájlt talált. Gyerünk. Egy idő után riadózni kezdett a vírusirtóm, hogy némelyik fájl a megszólalásig hasonlít egy-egy trójai falóra. Ezeket – megkeseredett szájízzel – a karanténba száműztem. Összejött vagy negyven.

Amire gyorsabban volt szükségem, az a 2006-os bevallásom korrekciója volt. Relatíve gyorsan megcsináltam, és megnyomtam az ellenőrzés gombot. Talált is három hibát, és mindegyik mellé odaírta, hogy mihez kezdjek vele. Pl. ha ide írtam valamit, akkor ebbe és ebbe a sorba is kell, stb. Ha rákattintok, még oda is visz, ahol dolgom van. Korrekt.

Miután hibátlannak tűnt a doksi, azt gondoltam, kár lenne őrizgetni, elküldöm inkább az Ügyfélkapun át. Mindig is ezt akartam. Az egeret a felső kis ikonok fölött lebegtetve, szinte rögtön észrevettem, hogy nekem a kulcsra van szükségem, ami fölött a következő kis felirat jelenik meg: „Elektronikus küldés Ügyfélkapun keresztül”. Meg is nyitotta magától az Ügyfélkapu oldalt, én beléptem, és megnyomtam a kiválasztás gombot, hogy melyik fájlt kell benyelnie. De nem volt sehol. Megnézem még egyszer a gépen, az Abev2006-ban; ott van, meg is nyitja.

Elég hosszú, itt most nem részletezendő pöcsölés után emailt írtam nekik, hogy mit kell tennem. Rögtön jött az automatikus válasz, hogy vették a dolgot, törődnek velem. Ezzel le is zártam az ügyet egy időre, de legnagyobb meglepetésemre percekkel később egy hús-vér ember küldött választ. Igaz, azt kérte, hogy pontosítsam a kérdésemet. Esküszöm, hogy érthető volt elsőre is, de leírtam basic magyarban is, pontokba szedve, szikár, rövid állításokkal. Ezt már megértették.

A válasz az volt, hogy először meg kell jelölnöm a nyomtatványt elektronikus beküldésre. Hát azért ez olyasmi, mint hogy beszáll az ember az autóba, indít, egyesbe teszi, index, gáz, majd nyom egy gombot, hogy megerősítse, mindezd azért csinálta, mert tényleg el akar indulni az autóval. Elviselhetetlen lenne annak a biztonsági kockázata, hogy ott áll egy bevallásom, amit adott esetben szabad akaratomból, hirtelen haragomban akár el is küldhetnék az Ügyfélkapunak, de aztán mégsem küldöm el? És ugyanezt a mulasztást nem tudom elkövetni így, ezzel a plusz lépcsővel együtt is? De. Akkor – dögöljek meg – nem értem.

Mindegy. Így elküldtem. Újabb pár perc múlva visszajön két levél, hogy mit látnak, én bevallásokat küldözgetek, erősítsem meg (pár napon belül), ha szerintem is ez a helyzet. Ehhez az ún. értesítési tárhelyhez kell menni. Keresem a sok apróbetű között, de nem látom az istennek se. CTRL-F. Úgy se. Nincs erőm írni. Felhívom őket, hogy hova kell kattintanom.

Mondom, hogy be vagyok jelentkezve, innen kezdjük. Látja a címert felül? – kérdezi. Látom – mondom eléggé meglepődve. – Kattintson rá. Ó bazmeg. Ez soha nem ment volna magamtól. Mindenáron valami feliratot, szélsőséges esetben éppen azt, hogy „értesítési tárhely” kerestem volna a halálom napjáig. Rákattintok. – Látja a „sorbanállás nélkül” feliratot? – Igen. És már megyek is rá türelmetlenül, de már folytatja (ugyanis az nem link vagy gomb), hogy most már alatta van az értesítési tárhely link. Csodálatos, köszönöm! (Az emailes és telefonos ügyintézőkre egyébként semmi rosszat nem tudok mondani: gyorsak, pontosak, udvariasak, szakszerűek… Nem értem, hogy ez hogy fordulhat elő, de örülök neki, hogy így van).

Kattintok, megyek beljebb. Újabb lépcső. Mindezen ráutaló tevékenységek után még egy gomb állja utamat. Ez áll rajta: „Használom a szolgáltatást”. Ezek után már várom a „Tényleg?”, illetve a „Na de most komolyan!” gombokat is, de azok érthetetlen módon elmaradnak. Ha minden igaz, sikerült feladnom a 2006-os önjavításomat.

Na de akkor már – gondoltam – nekiesek a 2008-as bevallásnak is. De a letöltött nyomtatványok listájában a 0853 nem szerepel. És nincs a vírusírtó karanténjében sem. És ha újra futtatom az AbevUpdate2006-ot, akkor ő meg úgy látja, hogy de hiszen ez a kópé már mindent letöltött, nem tudunk semmi újat mondani neki. Az előbb még azt éreztem, hogy most már bármin átgázolok, de illúzió volt az egész. Májusig még majd vissza-visszajárok a nyomtatványok közé, mint a kisgyerek, aki azt reméli, hogy a felgyújtott matchboxát egyszer csak a polcon találja sértetlenül.