Alakul az „azonnali válaszok” képességem. Egy fiatal lány ült be fülére szervült telefonnal, és beböffentett egy címet, amit párszor nem értettem meg, majd megkértem, hogy betűzze le (ebbe beletört a bicskája), mindezek után pedig a gps nem találta a címet.

Erre a lány a szó szoros értelmében puffogni kezdett. Megpróbálta visszahívni a lányt, akihez mentünk, de mivel az nem vette fel elsőre, azt mondta nekem, hogy na tessék, most nem veszi fel, most aztán mit fogsz csinálni.

Mondtam, hogy semmit, tényleg: amíg nem tudjuk, hogy hova megyünk, addig nincs mit tenni. A következő kijelentését ajándékba kaptam. Azt mondta, hogy én vagyok a taxisofőr, ez az én problémám.

Szinte leplezetlen elégedettséggel, de azért megjátszva, mintha valami fogós elméleti probléma nyitjára kezdenék rájönni, lassan, de nem késlekedve válaszoltam, neki, hogy ami azt illeti, ez éppenséggel pont a te problémád. Ugyanis te szeretnél odamenni. Jól mondom?

Az üzenet átment, a lány újra telefonált, és kisebb megpróbáltatások árán végül persze eljutottunk a célhoz, ráadásul a legnagyobb meglepetésemre még borravalót is kaptam. Elképesztő, hogy idióták és inkompetensek együttműködését is siker tudja koronázni.