– Na? Mi a véleményed erről a figuráról?

– Ne hülyéskedj már. Hogy lehetne véleményem róla? Most láttam először, azt is csak pár percig, és egy szót sem beszéltünk.

– Jó, hát igaz. Ennyiből tényleg nehéz…

– Az ilyen lesüti a szemét, pirul, és tördeli a kezét. Azt mondja, hogy „ne haragudj rám, légy szíves”, meg hogy „én nem értek hozzá, de”, meg „félre ne érts”. Soha egy hangos szava nincs senkihez, csak szégyellősen mosolyog. Az igazgatóhoz se bemegy, hanem szinte úgy bukdácsol be, aztán dadogva beszél. De minden sornak, minden listának ott találod az elején. Többet keres nálad, nagyobb és erősebb az autója, és fizetik a benzinjét. Vigyázz, jön. Nekem most mennem kell. Ő meg kérni fog valamit tőled, nézd milyen esdeklően hozza azt a papírt. Te fogod elvégezni a feladatát. Ő majd azt mondja a főnöknek, hogy besegítettél, az meg azt fogja gondolni, hogy de jó szervező ez a kedves esetlen. Na csá.