Most meg az ujjal, azaz nem pengetővel, azaz – egyelőre – négy külön ujjal pengetés került sorra a leckék között. Az zeneelméleti szempontból balta emberek, mint én, ilyenkor csodálkoznak rá, hogy a lefogott akkordok húrjai külön pendítve is szépen szólnak, és egymás után játszva is kitűnően harmonizálnak, valamint ha mindez nem lenne elég, a más akkordba váltás utáni egyhúros pengetés is jól hangzik. Elképesztő. Lehet, hogy egyszer ez a sok kis felismerés-sziget össze fog érni valami egésszé, és ha ugyaneddigre technikailag is fel fogom tudni vértezni magam, még érdemben zenélni is meg fogok tanulni. Mondom: elképesztő.