A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

A teljhatalomra jutott politikus kérése

2014. november 22. - suhodminyák

Nagy a teljes, a fülére mázsás súllyal ülő csöndre riadt fel. Első gondolata az volt, hogy hogy is történhetett, hogy elvesztette a kontrollt. Nem tudta, mióta feküdt hanyatt, kikötözve a hideg kövön.

Darabonként próbálta összeszedni, hogy mi is veszi körül, mi történik vele. A reflektor élesen világított kipeckelt szemébe. Érezte, hogy ahol nemrég még ömlöttek a könnyei, most sós szárazság van csak, az elvakított szemeit szúró fájdalom az elviselhetetlenség határán épült be a világába, és már olyan volt, mintha mindig vele lett volna.

Fázott, iszonyúan fázott. A kő nem szűnt meg sugározni azt a konok, a belső szerveken és csontokon áthatoló, kérlelhetetlen hideget. Szinte külső szemlélőként vette észre, hogy reszket, majd rögtön nagyon is belsővé vált az élmény, és sugárzó, bénító fájdalma összeolvadt a szeméből indulóval.

Ekkor megérezte a nyomást a herezacskója, és a combtöve találkozásánál. Ez töltötte el a legmélyebb rémülettel. Kiss billegtette a pengét, talán meg is vágta már, Nagy nem tudta eldönteni. Csak azt érezte, hogy a penge hidege eltűnt, fizikailag szinte elkülöníthetetlenné vált saját magától, csak a tompa nyomás maradt a helyén, és a rémületes érzés, mintha Kiss valahogy a belsejébe férkőzött volna.

Kissel együtt jártak általánosba annak idején. Ismerte. Nagyon félt, mert tudta, hogy Kiss bármire képes, és rettegett, mert azt is tudta, hogy Kissnek szinte biztosan nincs fogalma arról, hogy a combtőnél egyetlen vágás is halálos lehet.

Nagy most saját ziháló, szaggatott légzésére lett figyelmes, majd rögtön arra, hogy Kiss is szaporán, izgatottan lélegzik, de aztán mintha mégis megnyugodott volna. Nagyra újra ránehezedett a csend, azt érezte, hogy mindjárt megint belezuhan, de ekkor Kiss megszólalt.

– Ez most biztos nehéz neked, én nem kétlem. De hidd el, hogy a megoldás felé haladunk. Én hiszek benne, én hiszek benned, hogy meg fogod érteni, hogy mit szeretnénk tőled. Szerintem már most is érzed, csak nem tudod még. És épp itt van az egésznek a veleje. Te mindig tudni akartál mindent. Már ne haragudj, de én mindig is láttam benned ezt az arroganciát. Ha olyan okos vagy, hogy kerültél ide? Na látod. Tudom, hogy neked egyelőre nem erre a rugóra jár az agyad, és nincs is ezzel semmi gond, pontosan azért vagyunk most itt, hogy megértessem veled, hogy valójában hogy kell gondolkodni, pontosabban érezni és viselkedni. Amikor az előbb elmondtam neked az alapvetéseket, meg a hivatalos tényeket ezekben az ügyekben, amikről beszéltünk, akkor azt láttam, hogy te megpróbálod kitalálni, hogy én mit gondolok, hogy szerintem mi a helyes válasz. És félre ne érts, ez már valami, ez már sokkal jobb, mint amikor vetted a bátorságot, hogy te magad eldöntsd, hogy mit tudsz, meg mi helyes. De az istenfáját, mégis őszintétlen az egész, nem gondolod?! Mi azt szeretnénk, hogy megbízz bennünk. Hogy higgy nekünk. Vagy is hát bennünk. Engedd el magad, és fogadd el, ami van. Én nem félelmet akarok látni a szemedben. Én a hit nyugalmát akarom látni. Azt, hogy te tudod, hogy nekünk igazunk van. Tudod, és ez megnyugtat téged. Ránk bízod, ami ránk tartozik, és te csak azzal törődsz, ami a te dolgod. Vedd már észre, hogy ez éppen, hogy neked jó. Hát mennyi terhet vesz le a válladról? Értsd meg, hogy pontosan így leszel szabad! Hogy most ebben a helyzetben vagy, az épp az eddigi életed lényegét mutatja meg, azt, hogy így kudarcra vagy ítélve. Hát ez szabadság neked? Nézz már körül. Jó, hát most nem tudsz, de érted, képletesen akkor. Na ugye. Na várjál, menjünk akkor apró lépésekben előre. Most csak annyira válaszolj nekem, és ne kapkodd el, nem sürget senki, hogy legalább azt elhiszed-e, hogy én jót akarok neked. Ha látom is, hogy tényleg elhiszed, és nem csak hallom, hogy ezt mondod, hanem a érzem is a hangod milyenségéből, akkor eggyel megint beljebb vagyunk. Akkor át tudunk menni a szobába. Ott barátságosak a fények, meleg van, satöbbi. Ez azért is lenne különösen jó neked, mert így kézzelfoghatóan éreznéd, hogy én milyen úton akarlak vezetni, hogy így mész a jó irányba. Érted? Én tudom, hogy okos vagy, nem fogom ezt tagadni, dehogy is fogom. Azt is tudom, hogy be fogod látni, hogy ez a te utad, és a többi, majd meglátod, megy magától. Annyi, de annyi segítséget fogsz tudni kapni, amennyiről nem is álmodtál, csak te is a jó irányba akarj menni. Tudom, az eleje nehéz, de aztán olyan lesz, mintha csak langyos vízbe kéne hugyoznod naphosszat. Már ha megengedsz egy ilyen vicces kiszólást, most, hogy végre kezdünk egy hullámhosszra kerülni.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr736923431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása