Kismester G befogadott kutya, nem tudunk semmit az előéletéről, csak következtetni tudunk egy vagy több esetleges traumára. Amikor álmodik, nem egyszerűen fut vagy mozgolódik, mint a kutyák többsége, hanem nyüszít, vonyít, szenved. Ezeknek a rémálmoknak sokszor érintéssel, simogatással kell véget vetni. Ma éjjel azonban áttörés történt. A szokásos, kétségbeesett sírásba hajló vinnyogást Kismester G egy hangos, relatíve hosszú, nagyon határozott morgással ellenpontozta. Utána a néma csendet csak az ütemes szuszogása puhította. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e levonnia a következtetést, és a továbbiakban alkalmazni a megszerzett tudást, miszerint mégiscsak megoldás az erőszak.
