A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Cipőárusok

2009. december 08. - suhodminyák

Csak a két ott dolgozó férfi volt a cipőboltban. Egyikük a pénztárpult mögött állt. Idegesen dobolt az ujjával, puha hájrétege által csillapított belső remegését csak cikázó szemei árulták el. Újra és újra az ajtó felé villantak. Vékonyszálú haja csillogott a zsírtól, homloka és pufók, rózsaszín arca nedvességtől fénylett, vékony, piros ajkai pedig egyenesen fürödtek a soha onnan el nem fogyó nyálban. 

A másik eladó mindenben az ellentéte volt az előbbinek. A bejárat melletti sarokban ült egy széken. Ezt a széket saját magának hozta be, más rá nem ülhetett. Csontos koponyájára száraz, szürkés bőr feszült, haja mintha drótból lett volna. Arcán egy amolyan általános, a világgal szemben táplált megvetés trónolt – amit szúrós tekintetével leggyakrabban kollégája felé irányított. 

A puhábbik észrevette, hogy egy lehetséges vásárló közeledik az üvegajtón túl. Tenyeréről egy vászonzsebkendőbe itatta a verejtéket, gyors aprókat lépve a nő elé sietett, kitárta előtte az ajtót, és mélyen meghajolva, karjának eltúlzott lendítésével invitálta az eladótérbe. 

– Miben segíthetek, Asszonyom? – kérdezte túláradó kedvességgel. – Egyelőre csak nézelődnék – válaszolta a nő, és kissé oldalra lépett a zavaróan közel álló férfitól. Az eladó észrevette ezt, és egy tyúklépessel maga is megtoldotta a távolságot, de ennél jobban nem tágított. A nő egy piros, magas sarkú cipőt vett a kezébe. Épp csak megforgatta egyszer maga előtt tartva, de az eladó szinte ráugrott. – Asszonyom, önnek kitűnő ízlése van! Ha engem kérdez, szerintem is ez a legszebb darabunk. És ön rögtön felfigyelt rá! Hiába, na. Kérem, üljön le, próbálja fel. Szerintem épp a maga mérete. Rögtön hozom a párját! – és megfogta a nő vállát, és szinte erőszakosan a puffhoz tuszkolta, és már nyúlt is, hogy lesegítse a rajta lévő cipőt. Szuszogva térdelt a nő elé, savanyú verejtékének szaga fojtón csapott fel. A nő ültében kifordult. – Kérem! Boldogulok magam is. – mondta, majd – látva a férfi zavarát – hozzátette: – Köszönöm. 

Az eladó lesütött szemmel, sután eliszkolt a raktár felé, a nő pedig felvette a piros cipellőt. Kinyújtotta a lábát benne, forgatta jobbra, balra. Tényleg az ő mérete volt. Gyönyörködött benne, elmerült a szépségében. Ebben a pillanatban szaporán lépkedve jött vissza az eladó. A dobozt a kezében tartotta, és már közben levette a tetejét, és kiszabadította belőle a jobbos cipőt. Ahogy erre koncentrált, kissé megbotlott a padlószőnyegek találkozásánál, és formátlan teste előre lendült, jókora savanyú szagpöffeteget maga előtt tolva. A nő erre kapta föl a fejét, a férfi pedig egy dobbantással végül meg tudott állni anélkül, hogy rázuhant volna. – Ugye, hogy tökéletes? – kérdezte, és már adta is a másikat, már hajolt is le, de a nő kezének határozott, elutasító mozdulatával jelezte, hogy ne jöjjön közelebb. 

Felvette a jobbost is, és lépegetni kezdett benne. Szép volt, akárhonnan is nézte, járni is jó volt benne, mintha mindig is az övé lett volna. Megint elmerült az örömben, lépett egy nagyot, aztán szoknyáját perdítve visszafordult hirtelen, és a nyomában tolakodó, nyirkos, puha testnek ütközött. Szólni se tudott, csak rámeredt az eladóra, aki megint csak hátralépett egy arasznyit, amit most a nő toldott meg két jókora lépéssel az ellenkező irányban. Az eladó kitörni vágyó boldogsága által zavartan, ragyogó, várakozó tekintettel nézett a nőre, kezeit tördelte, szorongatta, hogy ujjbegyein majd’ kiserkent a vér. 

A nő játszani kezdett a gondolattal, hogy a cipő az övé is lehetne, bár drága. De olyan szép. Bár van már egy hasonlója. Viszont ennek a pirosa össze sem mérhető a… Így gondolkodott magában, amikor lökést érzett a vállán. Az eladó a pult felé kezdte tolni. – Asszonyom, akkor csomagolhatom, ugye? Hát nem gyönyörű? Engedje meg magának ezt a mákszemnyi luxust, higgye el, nem fogja megbánni. Sőt! Biztos vagyok benne, hogy vissza fog még jönni hozzánk! – hadarta, és már ott is voltak a pultnál, már be is csomagolta. 

– Készpénzzel vagy kártyával méltóztatik fizetni – kérdezte, és olyan kutya szemekkel nézett a nőre, hogy az elbizonytalanodott, hogy már úgy találta, hogy a sok ok mellett, amiért mégis meg kell vennie ezt a sokadik cipőt, ennek az embernek a nézése, az, hogy ettől az embertől szabadulhasson, az lesz az utolsó ok. – Kártyával – válaszolta hát sóhajtva, és átnyújtotta a műanyag lapot. A férfi gyakorlott, modoros mozdulatokkal, hangtalanul intézett mindent, az ajtóig vitte az elegáns zacskóba bújtatott cipős dobozt, és csak ott bízta a terhet a boldog-zavart nőre. 

Ahogy halkan becsukta az üvegajtót, megállt egy pillanatra, majd visszafordult, és olyan gőggel, olyan peckesen indult vissza a pult felé, hogy háta íjjá feszült, orra pedig a hátsó fal felső szegélyét célozta. Lassú, nyújtott léptekkel vonult a pultig – a szikár eladó megvető tekintetétől kísérve. Ahogy odaért, megfordult, és magát még mindig kihúzva nézett az ajtó felé. Ekkor csontos kollégája kissé előrehajolt mozdulatlanságából, és szinte szótagolva, mélyen – de sikertelenül – a másik szemébe nézve így szólt: – Undorító vagy. 

A kövérkés egy pillanatra odakapta a tekintetét. A sovány elégedetten visszadőlt eredeti helyzetébe. A puha egy szót sem szólt, csak egy utolsó, gőgös, megvető pillantást mért a másikra, aztán lassan ereszkedni kezdett áltó helyében, dereka mögött összeillesztett kezeit tétován maga elé vette, majd fel a pultra. Ujjával halkan dobolni kezdett, és az ajtó felé pillantott.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr615032408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_37621 2009.12.08. 12:12:10

zseniális.. ha ma bemegyek egy cipőboltba, köszönés helyett egyből pofonütöm az eladót :))

Rebelle 2009.12.08. 15:18:15

Ez jó. Nagyon jó. De csak fikciónak. Valójában szerintem a nők többsége az első letámadás, de legkésőbb az izzadtságszag második hulláma után pánikszerűen elhagyná a boltot és soha többé be nem tenné a lábát. De az is lehet, hogy csak én vagyok így ezzel.

Ismeretlen_35729 2009.12.08. 15:19:52

Na de akkor is, ha az a cipő annyira, de annyira kívánatos? ;-)

Ismeretlen_111573 2009.12.08. 17:03:20

A nő lehet, később is megvette volna azt a cipőt, az eladó csak felgyorsította a döntését és megszabadította két heti sóvárgástól. Végül is, nem hiába vette le a polcról és nézte meg közelebbről... Én, ha bemegyek valahova nézelődni, akárhogy beszélnek a lelkemre, nem veszem meg, amit nem akarok, még ha utána egész életemre elátkoznak is. :)

mademoiselle · http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/ 2009.12.09. 14:25:46

Én már attól elmenekülnék ha így lihegne a nyakamban az eladó. Egyszer el is menekültem. Bár az egy nő volt, és táskabolt. Aztán egész sikeresen meggyőztem magam, hogy igazán nincs szükségem még egy táskára.

Nyuszika 2009.12.11. 21:27:36

Hú, a hideg kirázott miközben olvastam... én ilyen boltba be sem megyek. Önkiszolgáló helyeken is lehet cipőt venni. Bizonyíték rá a gardróbom :)))
süti beállítások módosítása