Natasa filigrán alakját párás fényesség vonta körbe, ahogy két, ólmosan puffadt szatyorral a kezében felbukkant a hosszú lépcsősor tetején. Résnyire nyitotta cseresznyepiros ajkait, ahogy pihegett. Dús, hollófekete hajkoronájából egy rakoncátlan tincs omlott fénylő homlokára. István már várta. Ha sportolástól látta így kipirulni a feleségét, az nem érintette meg különösebben, de ha valamiféle munkától, az mérhetetlenül felizgatta. Most is majd’ összeroppantotta izgalmában a kezében tartott sörösüveget.