Ahogy hazafelé ballagtam, az egyik szűk, egyirányú utcában valami puttonyos kisautó forgolódott, hogy a rakományával a kapuhoz közel tudjon állni. Ezzel mintegy hét-tizenkettő másodpercre feltartott egy úrvezetőt, akinek ettől az utasfülkén kívülről is mérhető szinten megugrott a vérnyomása. Ököllel ütötte a kormányt, és valószínűtlenül vörös fejjel ordított.

Közben a puttonyos sofőrje sikeresen félreállt, és a kormány mögül, kezeit összetéve kedélyesen túljátszott engesztelő imádságot mutatott be felebarátjának, hogy az elkövetett rettenetes bűne ellenére is igyekezzen őt jó emlékezetében megőrizni.

Az ima hatása felemás volt. Nekem jó kedvem lett tőle, de attól tartok, hogy az úrvezető lábon elhordott egy agyvérzést. Remélem, a menetszél hűtött rajta valamit, amíg elérte az ötven méterre lévő kereszteződést, ahol aztán jócskán kellett várakoznia.