Egy kiábrándult, céltalan férfi négy, fetrengéssel töltött nap után egyszer csak felkelt az ágyából. Kitárta az ablakokat, és mélyen beszívta a friss levegőt. Lezuhanyozott, felöltözött, és lazán, hátra se nézve becsapta maga mögött az ajtót.

Ugyanekkor, a háztömb másik oldalával szemben egy ötéves forma kisfiú a kezében szorongatott csavarkulcsot az éppen leszerelt segédkerekek mellé dobta a fűbe, és elszántan megmarkolta kis biciklije kormányát.

A férfi napok óta nem evett, ezért könnyűnek érezte magát, és súlytalanul lépdelt az utcán. Nem tudta, hova megy pontosan, de a sarkon tétovázás nélkül balra fordult.

A kisfiú először az egyik lábát tette a pedálra, aztán rálépett, és felemelte a másikat. Majdnem sikerült megtennie egy teljes fordulatot, aztán az első kerék jobbra fordult, és a bicikli hirtelen megtorpant. Rögtön újra próbálkozott; kicsit nagyobb sikerrel. Ötödszörre már egészen jól ment. Rájött, hogy ha gyorsít, biztosabban tartja az irányt.

A férfit megnyugtatta a friss levegő, a könnyű léptei. Hónapok óta nem érzett harmónia költözött a szívébe. Eddig nem nézett semmire igazán, de most észrevette a kisfiút az út másik oldalán. Elszorult a torka. Mintha évtizedekkel ezelőtti magát látta volna. Ugyanaz a sima, barna haj, a pamut rövidnadrág, a szandál, az elszánt, tettre kész tekintet.

A kisfiú szorgosan pedálozott, arcán a koncentráció komoly kis nyomai. Meg-megremegő kézzel, de folyamatosan haladt. Egy óvatos mosolyt is engedélyezett magának.

A férfi – megint csak anélkül, hogy tétovázott, vagy lassított volna – lelépett az útra, és a kisfiú felé indult, akiről le sem vette a szemét. A kisfiú csak magára figyelt, és – már szélesebben – elmosolyodott. Tud biciklizni! A férfi pár lépésre volt tőle. A kisfiú nagy örömében nem figyelt eléggé, és hirtelen megbillent, azaz élesen balra kanyarodott, le a járdáról, le az útra. A furgon blokkoló kerekei kánonban vonyítottak. A férfi olyan nyugodtan, mintha ráérne, lehajolt, és a kis kormányt irányba állítva nagyot lendített a kisfiú hátán, aki ijedt igyekezetében ó-t formált a szájával, és a járdaszegélynek ütközve a bicikliről a fűre esett. A férfi alig láthatóan elmosolyodott, és lehunyta a szemét. A csattanást nem is hallotta, csak hogy iszonyú súly nehezedik rá, aztán minden könnyebb, mint valaha.