A helyzet nem kifejezetten jó, de nem is reménytelen. Úgy tűnik, van egy kis rés az általános érdektelenség páncélján. Tegnap az egyik szórakozóhelyen egy tizenéves(?) félvér srác látványos vereséget szenvedett az alkohollal szemben; elvesztette a kontrollt testi és agyi funkciói javarésze felett. A bejáratnál feküdt öntudatlanul a saját hányásában.

A hangos zene miatt érkező rendőrök mintegy mellesleg mutattak rá elmentükben, hogy ne csak a zenével, vele is kezdjenek valamit. Az egyik ott dolgozó srác gondolta, azt kezdi vele, hogy kivágja az éjszakába. Rányitotta az ajtót, és ébresztgetni kezdte, aminek volt is némi hatása, de aztán ahogy kinyitotta a szemét, rögtön ordibálni kezdett vele, hogy „Go away now!” Szürreális élmény lehetett a srácnak, ha magyar volt, és ha felfogott bármit is az őt körülvevő világból.

Kisebb csődület támadt az alapvetően mozdíthatatlan, tónustalan srác körül, és már többen ráncigálták kifelé. Mikor az első döbbenetemből felocsúdtam, odamentem ismertetni a várható következményét annak, ha egy öntudatlan részeget tavaszi kabátban kitesznek a -5 fokba az aszfaltra.

Megnyugvással töltött el, hogy mikor odaléptem, egy másik csóka már éppen többedszerre ismételte meg a hitetlenkedő vendéglátósnak, hogy a részeg fiúnak igen csekélyek az esélyei az utcán. Erre kelletlenül visszarángatták, és abban maradtunk, hogy mentőt hívnak neki.

Szerintem az, hogy van(nak) valaki(k), akik megakadályozzák, hogy egy pultos halálos ítéletet hozzon és hajtson végre egy részegen, jó jel. Még azt sem tartom kizártnak, hogy Magyarország egyszer kedves hely lesz.