Úgy tűnik, itt nem olyan egyszerű edzőterembe járni. A környéken a net segítségével is csak nagyon nehezen lehet termet találni, amit meg megtaláltunk, azt eddig csak zárva láttuk.

Pedig az önkormányzat a szívén viseli a tömegsportot, ezért uszodákból, edző- és fittnes termekből álló hálózatot üzemeltet. Havi tízezer forintnak megfelelő összegért orrvérzésig lehet járni a hálózat bármely tagjába – bár a trénerrel súlyosbított eseményekért (aerobic, pilates, stb…) el tudom képzelni, hogy külön is fizetni kell.

Megtanultam, hogy a gym szó nem a súlyzós edzőtermet jelenti. A napokban rárepültünk egy magát így hirdető intézményre, ahol egy nagyon kedves úr fogadott minket. Mögötte gumiasztalok és kislányok röppenő copfjai, bokszzsákok és tornászok.

Tudtuk, hogy ahhoz, hogy edzhessünk, át kell esnünk egy induction hívónevű eseményen, ahol – elsősorban egészségügyi szempontból – elmagyarázzák nekünk, hogy mit kell csinálni, mire kell vigyázni. Erről a konkrét teremről hamar kiderült, hogy nem jó nekünk, meg persze még be sem voltunk avatva, és nem is lehettünk, mert az nem megy csak úgy, hogy beesik az ember, és elmondják neki, hogy mi van. Ezt meg kell szervezni, és ki kell fizetni.

Az úr erősen gondolkodott, hogy a környéken hol lehet olyan hely, ami nekünk megfelelne, de inkább csak tippjei voltak. Odahívta egy kollégáját is, akinek szintén elmondtam, hogy mi főleg súlyokat és súlyzókat keresünk, meg persze futópadot, ilyesmiket. Egy kicsit vívódott magában, hogy egyáltalán elmondja-e, amire rájött, de aztán rászánta magát.

Azt mondta, hogy van a közelben egy terem, de vigyázzunk, ott olyanok vannak, akik színpadra állnak, és onnan mutogatják magukat – és olyan arcot vágott, amivel egyszerre fejezte ki, hogy ő elhatárolódik ezektől, és hogy nem feltételezi rólunk, hogy ilyesmibe akarnánk bonyolódni. Hazamentünk vacsorázni.

De aztán másnap sikerült behatolnunk egy korábban elvétett helyre. Van uszoda, aerób és egyéb gépek, helyben biciklizős terem, kosárpálya, sqash, stb. Befoglaltunk egy beavató időpontot (7 GBP/fő).

Az esemény maga sokat elárul arról, ahogy itt mennek a dolgok (és amiről később külön bejegyzésben fogok elmélkedni). Tíz perccel korábban kellett odaérni, mint a hivatalos időpont. Ez pont elég volt arra, hogy egy kedves vendég meg még tudja nekünk mutatni, hogy az edző az előző pillanatban merre ment a többiekkel. Utánuk iramodtunk.

A teremben ki kellett tölteni egy papírt, a nevünkkel, címünkkel és hasonlókkal, valamint nem utolsó sorban olyan ravasz, egészségügyi állapotunkra vonatkozó kérdésekkel, amik közül ha csak egyre is úgy válaszolunk, hogy beismerjük valami apró hibánkat, ugrik az egész, és mehetünk konzultálni a háziorvoshoz. Elhallgattam hát a vérnyomás gyógyszert, a fájó derekat és a roppanó térdet, úgyhogy kezdődhetett a beavatás.

Egy ötven körüli hölgy vezetett körbe minket, és rögtön kiderült, hogy szó sem lesz egészségről vagy egészségmegőrzésről, csak megmutatja, hogy működnek a gépek. Azt is csak úgy, ahogy a legegyszerűbb, azaz a gyorsindítás gomb használatával, és semmiképpen nem úgy, hogy megtervezünk magunknak egy távot, egy elégetendő kalória mennyiséget, egy akármit.

Feszengve figyeltem, hogy nem nagyon vannak súlyzók, különösképpen pedig nincs fekpad, ami minden edzőterem spirituális középpontja – még ha a fal mellé szokták is tenni magát az instrumentumot. Ezek mindent gépekkel oldanak meg. Tetszett, hogy mindegyiken van egy számláló, hogy mennyit nyomott / húzott eddig az ember, főleg pedig az, hogy egy ledes kijelző mutatta, hogy végigvittük-e a mozdulatot, vagy elsumákoltuk az utolsó centiket.

A nő szerint a legfontosabb dolog, amit az újabb képeknél már kórusban, de motyogva mondtuk a szeme intésére, hogy legelőször is ellenőrizni kell a súlyt, ha odaülünk egy géphez. Na most ennek tényleg van jelentősége a kézi súlyzók esetében, de egy gépnél a legiszonyúbb, ami történhet, hogy nem vagy csak nehezen tudjuk megmozdítani a karjait.

Nagyjából hét perc alatt túlestünk a beavatáson, és a befizetett pénzért ott is maradhattunk. Nekem még szoknom kell a gépeket, jobban szeretem magam megoldani a dolgot, és nem megvezetve lenni. Pláne úgy, hogy egyik-másik gépnél gyúrási alapelv is sérül. Az ugyanis, hogy adott gyakorlat adott izomra vonatkozik, és csak arra. Elvileg nem csinálja jól, aki például bicepsz gyakorlat közben lendíti egy kicsit a felkarját, vagy enyhén hátradől. Némely gépnél sajnos azt éreztem, hogy több mindenem dolgozik, mint az eleve megcélzott.

A bemutató nem terjedt ki a kevés kézi súlyzóra, amire csak annyit mondott a hölgy, hogy azokat kerüljük el, és hagyjuk meg a nagyfiúknak. Egy ott lévő kicsit ernyedt muksó barátságosan felénk is intett a szemével, hogy mi is lehetünk majd olyanok, mint ő. Nos, én éppen azért csinálom ezt az egészet már vagy tizenöt éve, hogy ne legyek olyan, mint ő, de a gesztus mindenképpen kedves volt.

Ide fogunk járni futógépezni, az izmainkat hevíteni és úszni.