A konditerem öltözőjében két, mozgás- és szólásszabadságában nem korlátozott fiatal felnőtt beszélget. Az egyik említi, hogy a majdani esetleges karanténból ki kell mennie vásárolni. A másik mondja neki, hogy a karanténnak pont az a lényege, hogy nincs kijárkálás. De akkor hogy szerezzük be a dolgokat? – replikáz az egyik. Hát az emberek már megvették a lisztet, tudnak kenyeret sütni – vágja rá a másik. Na de ahhoz élesztő is kell – örül meg az egyik, hogy tudott kontrázni, de a másik most már ideges lesz: Bazmeg, az emberek negyvenegy fokos lázzal nem fognak kenyeret sütni! – mondja már felemelt hangon, de saját frappáns viszontválaszával végül annyira elégedett, hogy rögtön meg is nyugszik kissé, és megnyugtatásul hozzáteszi, hogy amúgy az ilyen vásárlásokat majd nyilván központilag intézik.