Már korábban is hallottam, hogy Clint Eastwood újabban filmeket rendez, de nem volt tapasztalatom róla, hogy miféléket. Most megnéztem a Gran Torinot.

Eastwood egy Koreát megjárt, megkeseredett, elidegenedett, kellemetlen vénembert alakít, akinek a környékét (pont) koreai bevándorlók lepik el. Utálja őket, ahogy azt egy vén fehérnek kell. Senkit nem láttam még olyan hitelesen undorodva gyűlölni, mint az Eastwood által megformált figurát.

A történet persze arról szól, hogy kiderül, a különbség nem a rasszok, hanem az emberek között van. Időnként – például a pappal való kapcsolat körül – a nyálat felfogni odakészített vödörért kell nyúlni, és közhelyes tanításokba sem nehéz beleakadni, de ez a két motívum összességében a – szerintem – tolerálható szinten belül marad.

Mindent összevetve nekem tetszett a film. Azért tetszett, mert ahogy ennek a nyolcvanhoz közelítő embernek világlátását közvetíti, azt el tudom fogadni, mint véleményt, mint alapvetést. Akkor is, ha nem feltétlenül mindenben értek egyet vele. Hiteles.

Hiteles, mert a főhős nem egyértelműen, és főleg nem tukmáltan pozitív karakter. Gyűlölködéséből érződik, hogy maga sem erényként éli meg. Tetszettek az olyan kikacsintások, mint hogy az elején nem tudja megkülönböztetni az egyik koreait a másiktól. Vagy amikor otrombán, elvi alapon visszautasít egy neki hálából kínált ételt, majd amikor kiderül, hogy az valami különlegesen finom darab, mégis beengedi a házába.

Személyes kedvencem az a bújtatott(?), de drámaian életszerű ellentmondás, hogy valaki megkérdezheti az Új Világban koreai szomszédját, hogy miért nem maradt Ázsiában, ahova való úgy, hogy őt magát Kowalskinak hívják.

Szóval nekem úgy tűnik, hogy Clint Eastwood a maga részéről nagyjából végiggondolta az élet nagy kérdéseit, és tette ezt úgy, hogy valóban áthajtotta őket a saját esze kerekén, nem csak szemezgetett a polcon elérhető ideológiák közül. Aztán csinált belőle egy nagyon lelkiismeretesen elkészített filmet. Le fogom csekkolni a többit is.