Hallottam egy öregről, aki nemrég még szembement a Földet behálózó konglomerátumok világuralmával, és minden reggel a maga fogta halakat árulta egy kisebb híd tövében. Állandó vevői beleborzongtak a jóleső érzésbe, hogy milyen konok, nemes tradíció részesei.
A napokban – egy autóban utasként – arra jártam, és megemlítettem a dolgot a sofőrnek. Ő is hallott a dologról, és arról biztosított, hogy az öreg most is, minden csütörtök reggel itt van – amint az egyik szupermarketben megvette a halakat, amiket aznap mint saját fogásának látszókat fog eladni.