Ez a család fogta magát, tagjai reggel magukra öltötték az itt népviseletnek számító mackót, és elvonatoztak Londonba. Ott töltötték az egész napot, hogy késő délután a vonatról leszállva velem jussanak haza. Legalább egyikük savanyú húgyszagú.
Négyen vannak. A férfi és a nő százötven kiló körül, a lány még csak száztíz talán, a fiú viszont kimondottan cingár. Ennek több oka is lehet. Feltehetőleg van a lakásukban valami életfontosságú dolog vagy hely, amihez a többiek nem férnek már hozzá, csak a cingár fiú, aki így nem hízhat meg, akárhogy is szeretne. A kocsiba is csak így férnek be családostul: Steven elöl, a lányok hátul balra és középen, majd mikor ők már bent ülnek, a fiú is beszáll a maradék helyre, az ablaküvegre simulva.
Úgy tűnik, hogy egész londoni útjukat végig bosszankodták, ami egyet jelent azzal, hogy élvezték. Megerősítést nyert a számukra, hogy otthon kedvesebbek az emberek és barátibbak az árak. Ők láttak mindent, nekik ne magyarázzon senki.
Steven, részben mivel részeg, nem pontosan érti, hogy az, hogy angolul beszélgetünk egymással, definíció szerint azt jelenti, hogy én tudok angolul. Zavaros neki ez az egész azzal, hogy nem vagyok angol. Mikor kiderül, hogy lengyel sem vagyok, annak megörül, mintha titkos szövetséget akarna kötni velem, ellenük.
A söráraknál érzek késztetést, hogy bizonyítsam, többet tudok angolul a „semmi gond”-nál (no problem), ezért egyetértőleg jelzem, hogy a három, meg öt fontos pintenkénti sörárakat én speciel lehúzásnak tartom (ripoff). Erre a szemembe néz, mintha évek óta most találkozott volna valakivel, aki igazán megérti, majd mutatóujját felemeli, és nem állja meg, hogy ne tanítson tovább angolul, és tagoltan mondja, hogy én is megértsem, hogy erre a kategóriára már az úgynevezett kibaszott lehúzás kifejezést indokolt használni (fucking ripoff). Ebben maradunk.
A kövérek heves lángon élnek, nyálat prüszkölve röhögnek, hogy egy pillanattal később egymásra ordítsanak, majd rövid siket csend után újra röhögésben törjenek ki. Steven, fogd be a pofád, nem figyel rád, ignorál téged! Röhögés. Hallgass el, te hülye picsa, mert betöröm az arcod! Csönd. Röhögés. Ilyesmi megy a felnőttek között, a lány mindkettejüket pocskondiázza, és röhög velük, a fiú meg próbálja csitítani őket, neki kínos ez az egész, nem röhög, nem ordít, csak a fejét csóválja. Ezzel, hogy nem sikerült, nem lehetett meghíznia, kimarad valamiből, egyes külső hatásoknak meg jobban ki van téve, mint kipárnázott családtagjai.
Mikor mindenki nagy nehezen kikászálódik, a fiú mindenért elnézést kér. A kertkapuban nagy röhögés, majd a zsebeiket tapogatják, a táskáikat matatják, és ordít mindenki mindenkivel. Aztán előkerül a kulcs, röhögve bemennek. Ahogy becsukják maguk mögött az ajtót, még egy utolsó ordítás szökik ki a résen.
