Albániában az első strandélményünkkor arra lettünk figyelmesek, hogy elég sok a többszörösen, csúnyán leégett, több rétegben hámló ember. Mellettünk egy, már rákvörös embert kenegettek valami napozás előttinek tűnő krémmel, a homokon pedig fel-alá sétáltak a fürdőzők (elsősorban fiatal srácok), akiken tisztán látszott, hogy az idén először legalább egy jó hónapja égtek le, és ha csak tehették, rádobtak még egy-egy lapáttal. Arra gyanakszom, hogy az ottani médiában nem téma az UV-B jelentés, meg a bőrrák, és sokan talán azt hiszik, hogy nyáron normális dolog, ha az ember úgy érzi magát, és úgy is néz ki, mint akit elkezdtek megnyúzni.