Újabb dolog, amit élőben is tapasztalok a Kate Fox könyvében leírtakról, hogy az angolok állandóan bocsánatot kérnek olyan helyzetekben, amikor az vagy túlzás, vagy teljes képtelenség.

Ha az ember útban van mondjuk a bolt gondolái között, azt mondják, sorry, így kérnek egy kis figyelmet, helyet maguknak. De ha pl. az edzőteremben odaperdülök egy géphez, amire – tudtomon kívül – már más is várt, szintén egy halk, szemlesütött sorryból tudom meg, hogy nem én következem. Ha véletlenül rálépek valaki lábára, az is bocsánatot kér.

Kate Foxnak erős volt a gyanúja, hogy ez angol jelenség, de le kellett ellenőriznie a dolgot más nemzetek szülötteivel is. A kísérlet angol részében az utcán „véletlenül” nekiment embereknek, ő maga nem szólt semmit, hanem azok első reakciójára várt, és feljegyezte, hogy mi volt az. Először is volt egy kis gond azzal, hogy egyszerűen képtelen volt szándékosan nekimenni bárkinek (idegenek érintése). Ezért kifejlesztette azt a módszert, hogy a táskájába mélyed, miközben elindul, és így ütközik. Amikor ez végre sikerült, nem bírta visszatartani magát, és rögtön ő maga kért bocsánatot.

Végül csak összejött a dolog, és tényleg mindenki bocsánatot kért tőle. Jöhettek a külföldiek. Ők úgy reagáltak, ahogy az egyébként (még a szerző számára is) normálisnak tűnik. Mondták, hogy semmi gond, és esetleg megkérdezték, hogy amúgy minden rendben van-e, illetve páran még meg is támogatták, amíg meg nem győződtek róla, hogy meg tud állni a lábán.

Egyedül a japánok voltak kivételek (a másik passzív udvarias népség; minden más nemzet aktív udvarias a könyv szerint, azaz nincsenek udvariatlanok). Velük az volt a gond, hogy egyszerűen nem lehetett beléjük ütközni sehogy se. Annyira hozzá voltak szokva az otthoni tömeghez, hogy a kísérlet legapróbb jelére is automatikusan kitértek.

Tegnap a postán volt az első alkalom, hogy valaki szájából excuse met hallottam, amikor nem fért ki az ajtón egy ott trécselő nénitől. Egy a húszas évei elején járó srác volt öltönyben. Az a magabiztos, öntudatos fajta. Talán egyre több lesz belőlük, és a végén még megérem, hogy amikor fellökök egy ilyet az utcán, nem hogy bocsánatot nem kér, de még majd neki áll feljebb.