Hosszú évek óta nem nézek TV-t, illetve nincs is TV-m, és a mai napig is azt gondolom, hogy jól döntöttem, de félek, hogy még így is túl későn.

Tegnap hajnalban szokásos csapongó álomepizódjaimat egy komplett reklámfilm szakította két részre. Egy nagy beton parkolóházban egy biztonsági őr kvaterkázott az egyik autó tulajdonosával. A háttérben egy sötét alak ólálkodott, és az egyik kocsihoz simulva a zsebéhez nyúlt, de ebben a pillanatban egy fekete öltönyös, korrekt, de kíméletlen arcú negyvenes úr lépett hozzá, és megérintette a vállánál. A bűnöző megdermedt, és minden további szóbeli vagy fizikai kényszerítés nélkül parancsolója mellé állt, és szótlanul, lehajtott fejjel követte.

Az öltönyös – kíséretében a rajtakapottal – kisétált a napfényre, és az autótulajdonos szeme láttára és füle hallatára megszégyenítette a biztonsági őrt, hogy hogy fordulhat elő ilyen. Egyúttal utasította, hogy hagyja el a parkolóház területét. Ezek után teátrálisan a kamera felé fordult, és mondott valamit arról, hogy náluk nemhogy ilyen, de egyáltalán semmilyen hiba nem csúszhat be. Elhalványuló képe helyére – utólag meglepő módon, de akkor teljesen helyénvalónak tűnően – az egyik legismertebb autókölcsönző cég logója úszott be. Hogy melyik cég volt az, semmilyen körülmények között nem árulom el. Tudom, hogy éppen ezt akarják.