Ervin szerette késleltetni a kellemes élmények bekövetkezését. A tányérján mindig az utolsó falat volt a legfinomabb, a regények vége előtt mindig megállt, és a végkifejletet egy későbbi időpontra halasztotta, és hagyta, hogy a sóvárgó kíváncsiság lassan minden porcikáját bizsergésbe hozza. A randi…

Ervin összeszorult gyomorral, zakatoló aggyal lépett ki a liftből. A főosztályvezetővel volt megbeszélése reggel hétkor. Tudta, hogy hibát fog találni a munkájában, valami újat ahhoz képest, amit múltkor mondott. Azt is tudta, hogy majd az alkalmasságát firtatja, és hogy neki megint csak a…

Ervin fizikailag érezte a benne egyre növekvő feszültséget. Szárazat nyelt, nyugtalan szívverése mintha hullámokat vetett volna a bőrét lassan befátyolozó nyirkosság filmrétegén. Bátortalanul, támogatást remélve, a többiek felé intett, de senki nem figyelt rá. Egyedül indult…

– Bárcsak olyan laza lennék, mint a székletem – szakította meg szorongását Ervin egy kis álmodozással.

A férfiak köztudottan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor az már tényleg elkerülhetetlen. Ervin – az aranyerével – például akkor, amikor zsinórban a negyedik éjszaka álmodta – komoly fájdalmak között –, hogy titkosügynökök egy különösen elszánt csoportja három darab…

Csupa jóakarat volt az a lány. Emlékszem az első napra, amikor hozzánk került. Épp Ervin adott elő - a szokásos módján. Hosszú hatásszüneteket tartott, de olyan furcsán, hogy soha nem tudtuk eldönteni, hogy ezt az előző mondat után, vagy a következő előtt csinálja. A szemeit…

Már több, mint kilenc órája, hogy a zárka ajtaja hangos, fémes csattanással becsukódott. Azóta semmi. Csak sűrű csend, csak a priccs, a csupasz falak, a fajansz és a kagyló a sarokban. Meg a félhomály, amit a két méter magasan lévő kis ablak engedett derengeni. Ervin egyszercsak…

Ervin a ház sarkánál lapult meg, az ecetfa árnyékában, ameddig az egyébként is fakó, sárgás fényű utcai lámpa sugarai már nem hatoltak el. A közlekedési lámpa vezérlő szekrénye elég hangosan búgott ahhoz, hogy ne kelljen különös gondot fordítania arra, hogy nehogy zajt…

Ervin gyors, rövid léptekkel igyekezett hazafelé az étteremből. Haragudott magára, mert már sokadszorra történt meg vele, hogy nem kapta meg a mindenkinek kijáró tiszteletet, ráadásul részben azért, mert saját megítélése szerint is szerencsétlenül viselkedett: nem tudott elég…

Tibor csikorgó kerekekkel fordult be az utcába, az étterem termésköves kerítése előtt intenzíven lassított, és még gurulás közben leállította a motort. Az utastérből kiömlő zene hirtelen elhallgatott, ő kipattant, megállt az általa az utcából szabadon hagyott szűk opelnyi…

Ervin megállt az étterem kapuja előtt, és tanulmányozni kezdte a terméskővel fedett kőoszlopra, egy kovácsoltvas vitrinbe kitett étlapot. A kínálatot zavarba ejtően bőnek találta, de az árak nem érték el a fájdalomküszöböt, így elhatározta, hogy itt fog megebédelni.   Egy…