Magam sem tudom, miért, de a három kedvenc szakkifejezésem között (a lítium bázisú kenőzsír mellett) biztos helyet foglal el a funkcionális analfabetizmus.

A szerencsés ember nem tudja elképzelni, nem tudja átérezni, hogy milyen lehet funkcionális analfabétának lenni. Milyen érzés lehet az, hogy az ember ismeri a betűket, ismeri a szavakat, de azok megmakacsolják magukat, és nem állnak össze üzenetté, nem árulják el, hogy akkor most mit kell csinálni? Ilyesmi:

„Az a térítés, amelyet egy olyan magánszemély kap oktatásért vagy tudományos kutatásért, aki belföldi illetőségű vagy az egyik Szerződő Államba érkezését közvetlenül megelőzően belföldi illetőségű volt a másik Szerződő Államban, és az első Államban tudományos kutatás, vagy egyetemi kollégiumban, felsőfokú oktatási intézményben vagy hasonló intézményben való oktatás céljából tartózkodik, mentes az adó alól az első Államban, feltéve, hogy az ilyen intézmény a nonprofit jogi személyek közé tartozik”.