A kislány mindenkinek rajzolt valamit karácsonyra, de Morzsi – noha kivételesen okos kutya volt – mégiscsak a hasát szerette a legjobban. A kislány hát összekotorta minden pénzét, amit nem költött fagyira vagy színes szalagokra, és vett belőle egy szál kolbászt.
Szépen becsomagolta, masnit kötött a két végére, és nagy, ákombákom betűkkel ráírta, hogy SOK SZERETETTEL MORZSINAK KARÁCSONYRA. Morzsi megérezhette, hogy idén ő is kap valamit, mert csaknem olyan izgatott volt, mint a kislány és a testvérei. Úgy kellett kizárni őket a szobából, ahol a karácsonyfa állt a tövében az odahalmozott ajándékokkal.
Morzsinak valósággal megelevenedett, külön izgága életet élt az orra, a karácsonyfa fényei táncoltak nedves feketeségén. Mindig ilyen volt, ha nagy izgalmat élt át. Amikor végre megszólalt a csengő, és az ajtó kinyílt, Morzsi ért oda először a fához, és – hála a nagy, könnyen kiolvasható ákombákom betűknek – a legkisebb habozás nélkül találta meg a saját ajándékát, boldogan szaggatta le róla a díszcsomagolást, és falta be az egészet, előbb, mint hogy bárki más végzett volna a saját ajándékának a kicsomagolásával.
