A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Derékfájás II.

2009. április 30. - suhodminyák

Dzsekiben csak az látszik, hogy tyúklépésben járok. Pólóban már feltűnő a merev, kissé aszimmetrikus tartásom. Meztelen felsőtesttel viszont már igazán szomorú látványt nyújtok. Hasamat és mellkasomat kitolom, vállaimat hátrahúzom, hátam a gerincemtől balra húzódó képzeletbeli vonal mentén egyenes, ami azt eredményezi, hogy bal vállam kicsit lejjebb és előrébb van, mint a jobb, a derekamnál megszokott kis homorú ív pedig eltűnt. Összességében mintha féloldalasan előre lennék dőlve.

 

Így fáj a legkevésbé. De így sem kellene a csuklómra tennem az ujjamat, hogy pulzust mérjek, mert minden löket kis nyilallásként fut fel az agyamig. Ha kimozdulok groteszk tartásomból, villámlásszerű hasítás fut végig rajtam úgy, hogy a hajas fejbőröm is beleborzong, plusz egy kiáltás fagy a torkomra, az agyam pedig minden tudatos beavatkozás nélkül, önállóan leállítja a téves mozdulatot.

 

Érdekes élmény így elsétálni a száz méterre lévő gyógyszertárba. A járdaszegélynél megállok, meggyőződöm róla, hogy nyolcvan méternél közelebb nincs mozgó autó. Bal lábfejemet, pontosabban lábujjaimat az aszfalt felé nyújtom, lassan ráterhelek, összeszorítom a fogam, és gyengéden utána lépek a jobb lábammal is. Irány el a járdasziget mellett, onnan a másik oldal a cél. Az már egy másik világ. A bejutási próbatétel a járdára fellépés. Hogy kiálljam, kicsit rá kell támaszkodnom a combomra. Innen hosszasan botorkálhatok anélkül, hogy szintkülönbségbe ütköznék. Ahol bicikliút simul az úton át a járdára, ott lépegetek.

 

A gyógyszertár ajtaja befelé nyílik. Kicsit féloldalt fordulok, mert szemből a hasító fájdalom leállítja a mozdulatot, és belököm. Bent rettegek, nehogy a huszonhárom hónapos kisgyerek nekem rontson a háromkerekű műanyag motorjával. Szintén féloldalasan – még mindig inkább én nyitom ki az ajtót a néninek, nehogy véletlenül ő lökjön meg vele.

 

A kenőccsel a kezemben kikémlelek az ajtón, hogy nem jön-e egy ámokfutó gyalogos, és elindulok. Tekintetemet a messzi távolba, a járdaszigeten, a síneken és a sávokon át, az út másik oldalára, száz méterre szegezem.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr975032242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ggarda 2009.05.06. 21:32:10

nagyon jó és hiteles különösen, hogy éppen felfigyeltem, ahogy a járdasziget irányában oldalogsz visszafelé
süti beállítások módosítása