Értesített az Ügyfélkapu, hogy az „Értesítés táramba” új dokumentum érkezett az APEH-től. Kellemetlen vibrálással az arcizmaimban bejelentkeztem, és feszültségem folyamatos növekedése mellett huzigáltam az egeret az apró betűs linkek fölött, amikor végre megtaláltam a nekem valót. Rákattintottam. Tényleg ott volt az értesítés, de minden, amit elárultak, egy rafinált érkeztetési szám volt, és az a nem kis aggodalomra okot adó részlet, hogy a lejárat dátuma 2009. október 12. 

12-e, az hétfő. Addig van két munkanap, meg egy őrjítő hétvége, amikor – ahelyett, hogy élvezném a szabad életet – az idő múlását tehetetlenül szemlélve olvasgathatom újra és újra a nyilván valamilyen hibámat az orrom alá dörgölő levelet, meg a vonatkozó adójogszabályokat, és próbálhatom megérteni, hogy mit rontottam el, hogy aztán csak hétfőn derüljön ki, hogy egy hat munkanapos átfutású bürokratikus intézkedéssorozatot elfelejtettem útjára indítani, amivel automatikusan és jogérvényesen elismerem, hogy vagyonom felével már tarthatatlanul régóta tartozom az APEH-nek. 

Megtaláltam a dokumentumot. Egy pdf fájl. Letöltöttem, és megkeményített szívvel vártam, hogy a rideg sorok a retinámnak csapódjanak. Ez volt a képernyőn: 

Tisztelt Adózó! 

Ezúton tájékoztatjuk, hogy a 2008. évi személyi jövedelemadó meghatározott részének 1%-áról szóló 2009. évi rendelkezésében megjelölt, az Szf. tv. 4. §-ába sorolható (civil) kedvezményezett részére az átutalást az adóhatóság teljesítette. 

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

Könyörgöm, miért nem azzal kezdték a levelet (de már az email tárgyába is bele kellett volna tenniük), hogy kérem, nyugodjon meg?