Még tavaly nyáron, vagy talán ősszel kaptam egy kis növényt egy barátomtól, hogy az majd nálam növekedjen a továbbiakban. Józan, megalapozott optimizmussal álltam a dologhoz: eddig jó tapasztalataim voltak a növényeimmel, nem csak hogy túléltek, hanem csodálatosan fejlődtek, burjánzottak, csoda, hogy iskolaérettek nem lettek.
Ennek a kis növénykének is találtam egy neki való helyet, és öntözgetni kezdtem. De ahogy az ősz az otrombábbik arcát kezdte mutatni, majd aztán konkrétan tél lett, elkezdte egyesével elengedni a leveleit. Ez először lesújtott, aztán arra gondoltam, hogy talán mégis normális lehet, biztos így vészeli át a telet, majd tavasszal kiderült, hogy az első megérzésem volt helyénvaló, és ez baj volt.
A többi növényem már rég emelkedő pályára állt, amikor ez még mindig csak szárazon meredezett. Én azért csak öntözgettem, mire pár apró levélkezdeményt csiholt magából, amiknek viszont a többsége még a levélállapot előtt leszáradt. Egy ponton túl baromi depresszíven nézett már ki a növény, úgyhogy ultimátumot adtam neki, és az alul ígéretesnek látszó hajtások fölött csonkoltam a „törzset”, illetve a föld fölött szétágazó ágakat. Az átvágáskor vált egyértelművé, hogy elszáradtak.
A növényke megérthette az üzenetet, mert az egyik hajtást kettőzött erővel kezdte kitolni, hogy lássam, fog ez menni. Aztán nekiállt egy másiknak is, de azzal még nem olyan vehemens. Ahogy az „A” hajtás viszont egészen nekieredt, elkezdtem a cserép forgatásával szabályozni a növekedés irányát, ami egy pontig szépen működött, de aztán mégis elkezdett lefittyedni, ami megengedhetetlen egy olyan szereplő esetében, akinek később a törzs szerepét kell majd játszania.
Tudtam, hogy lépnem kell, és egyúttal az is eszembe jutott, hogy a bonszájok esetében teljesen szokványos dolog, hogy menet közben aktívan alakítják a fácskát. Én ezt első körben egy kettétört, és egy végén kettéhasított gyufaszállal oldottam meg, és hajlok rá, hogy a drótozást később sem fogom alkalmazni, de majd meglátjuk. Reneszánsz ember programomban újabb frontot nyitottam.
