Eddig Ausztriában, egy egyszerű közértben tűnt fel leginkább az a szakadék, ami a hazai és az ottani eladók kedvessége között tátong. Most hallom, hogy Ausztráliában viszont ez a kedvesség annyira zavarba ejtő, hogy a Magyarországon kiképzett vásárló először lázasan kutatni kezd az emlékei között, hogy a valószínűtlenül kedves boltos esetleg gyerekkori jóbarátja-e, azért örül neki ennyire. A sokadik eset után aztán nyilvánvalóvá válik, hogy a gesztus üres, nem több egyszerű póznál.

Ennél azért talán az itthoni helyzet is jobb. Múltkor, amikor DVD-ket mentem venni például, az eladó épp egy cigit vett elő a kapuban, amikor meglátott. Rögtön tudta, hogy mire készülök, és a sóhajtásában semmi manír, semmi megjátszás nem volt, ha pedig nem értettem volna az elkeseredett testbeszédét, akkor is kisegített volna a bizonytalanságomból, hogy a szájáról könnyen le tudtam olvasni egy szomorú óakurvaanyád-ot.