Megnéztem a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmet. Megmagyarázhatatlannak egyáltalán nem, de sajnos furcsának sem igazán tartom, hogy olyan lett, amilyen: Magyarországon évtizedes hagyománya van a vállalhatatlanul szar filmeknek.

Már gyerekkoromban feltűnt, hogy a színházban akár kiváló színészek is, kamera elé kerülve felveszik az „épp egy magyar filmben játszom” egyen modorát, egy olyan penetráns, életszerűtlen és gyomorforgató manírt, amit látva az embernek az az érzése, hogy ez csak valami belsős tréfa az egy osztályban végzett színészek között.

Örülhetnék, hogy ez majdnem teljesen eltűnt – legalábbis ebből a filmből – de ami helyette van, még ennél is sokkal szomorúbb. Nehéz megragadni, hogy mitől jön létre az a varázslat, amikor a színészi játék a hétköznapiságot, a természetességet úgy tudja felhasználni, hogy az bevonja, beszippantja a nézőt, és saját magában érzi a történetet. Szemmel láthatólag a film alkotói sem tudják megmondani.

Itt olyan természetes volt mindenki, hogy belőlük tucatjával lehetne minden nap látni bármerre, ha nem lennének annyira érdektelenek, hogy az ember észre sem veszi őket. Könyörgöm, a színészek annyira magukat játszották, hogy a saját nevük szerepelt a stáblistában a színésznél és a szerepnél is. És mégsem lett személyes a dolog, hanem tökmindegy, kit érdekel, illetve ki nem szarja le lett.

Ugye nem azonosul egy teljes generáció egy olyan emblematikus fasszal, akinek huszonkilenc évesen van annyi kapcsolata a valósággal, mint amennyitől egy hatéves szülei pánikban hívják a nevelési tanácsadót? Az egyetlen normális szerep a BKK ellenőr csajnak jutott, aki a srác a szó átvitt és szoros értelmében is beszédes bemutatkozó monológja után el is köszönt tőle.

A filmet telepakolták – érzésem szerint – személyes élményekkel és közhelyekkel, illetve a kettő nagyjából azonos halmazt képez. Az általános iskolai verés lett volna a baráti társaság nagy közös témája, ami gennyes sebként fakad fel időről időre? Harminc évesen? A kocsmai jelenet lett volna ennek a feloldása? Tudnék tippelni, hogy mi lehetett az ötlet, de nem láttam működni.

Az egész film olyan volt, hogy mintha egy már ezerháromszázszor lezajlott kocsmai beszélgetéskor határozták volna el alkoholos befolyásoltság alatt, hogy ebből bazmeg filmet kéne csinálni, milyen kurva jó lenne már, hallod? És akkor tettek bele csajt, külföldet, gyerekkori sérelmet, időszerű közéleti témát, meg kit érdekel még, mit, és azt hitték majd lábra áll a dolog. De hát nem áll lábra, ahogy ha szénre lapátolt aminosavakat leöntünk vízzel, abból sem lesz wombat, csak fel kell takarítani utána.