Leültem tanulni, de a betűk nem adták magukat, ragadt hozzájuk a szemem, nem tudtam haladni, ki-kinéztem, elkalandoztak a gondolataim. Hirtelen eszembe jutott valami. Először megjavítom a körömcsipeszt, amit ma – itt nem részletezendő okok folytán és körülmények között – szétbarmoltam, majd rosszul raktam össze.

Felpattantam, odamentem a csipeszhez, majd egy mozdulattal összenyomtam, levettem a rossz oldalra felrakott szárat, kivettem a fordítva berakott pecket, majd vissza a jó irányban a jó oldalról, megint összenyomtam, és egyszerűen bepattintottam a helyére a szárat.

Kész voltam. Öt másodperc alatt. Soha, semmit ilyen flottul nem csináltam még meg. Visszakullogtam tanulni.