Az angoloknak igen komoly hagyományaik vannak a tébolyítóan nyakatekert szabályok kimódolásában. Elég, ha az állás számolására gondolunk a teniszben, vagy arra, ahogy az irányokat és oldalakat kezelik a vitorlázásban (legalábbis erős a gyanúm, hogy erről is ők tehetnek), vagy arra, amit a rendszámokkal művelnek. 

Mindezzel párhuzamosan egy csomó dolgot a lehető legbájosabb egyszerűséggel intéznek. A most aktuális példa erre a munkaszüneti napok rendszere. Nálunk a csütörtökre eső ünnep és a hétvége közé szorult pénteket látszólag odaadják a dolgozó embereknek, de aztán el is veszik egy rákövetkező szombaton. Az ilyen szombatok a nemzetgazdaság számára ugyan elvesznek, mert senki nem dolgozik érdemben, vagy kiveszi szabadságnak, de akik belátogatnak a munkahelyükre, azoknak a lelkén fekélyes nyomot hagy az eset, annyit biztosan tudunk. 

Angliában az ilyen munkaszüneti napokat eleve nem dátumhoz, hanem a hónap első (vagy valahányadik) hétfőjéhez vagy péntekjéhez kötik, így a fent vázolthoz hasonló kellemetlenségek nem adódhatnak elő.

A fenti egyszerűsítést azért nem mindig érzik helyénvalónak. Például Jézus születése körül alighanem kerülni akarják az ügyrendi vitákat. Idén Karácsonykor azonban egy további különbségre figyelhetnek majd fel az éles szemű elemzők. Arra a jelenségre, amikor egy munkaszüneti nap hétvégére esik. A magyar ezt – német jövevényszóval – pechnek nevezi. Az angolok viszont egy elegáns gesztussal eltekintenek a hétvégére következő hétfői munkanaptól.