A bluesos tanácsot megfogadva (köszönöm) rákeveredtem egy videóra, ami az úgynevezett blues shuffle módszert mutatja be, és ugyan az oktató aljas módon – noha kezdő leckéről van szó – bevonja a kisujjat is, de mégis csak utána tudom csinálni, és konkrétan zenének hangzik, ami kikerül a kezeim közül.

Kis zavart okoz, hogy a hüvelykujjam befordító izma nagyon hamar kimerül – egyrészt valószínűleg azért, mert azzal próbálom ellensúlyozni a kisujjam gyengeségét, másrészt mert a legmélyebb hangzású verziónál (E) ráadásul az ötödik, azaz a második legvaskosabb húrt kell vele lefognom.