A fogorvosi székben ültem, a fúró sikított a fogamon, a nyálszívó szörcsögött kibiggyedt ajkamat nyomva, a rádióból pedig a Csillagok háborúja főcímzenéje szólalt meg. – Maguk nem emlékezhetnek rá – szólt a doktornő elábrándozva hozzám és az asszisztenshez –, de annak idején ez volt az Orion űrhajó zenéje. – Hogyne emlékeznék?! – vágott vissza az asszisztensnő, én pedig, még ha értetlenül állok is a csillagok háborúja jelenség előtt, az igazság kibillenésétől felsértve nyitottam tágra nedves szemeimet, de a fúró hatalma alatt nem mertem megcsóválni a fejem, csak szorítottam a karfát, és ennyit mondtam.   – Hhhkkgg, kkhhhggk, khh!