Ma egy amúgy is kellemetlen procedúra során (vásárlás) sikerült összefutnom azzal az embertípussal, amelyiket talán a legnehezebben tudom tolerálni.
Vettem pár pólót. Az egyik boltban az egyikkel a pénztárhoz sétáltam, ahol egy lány fémpénzt számolt elmélyülve, egy srác meg pólókat tologatott az asztalon. Legalábbis ennyinek és nem többnek látszott, amit csinált. Egyikük sem hederített rám. A csajt értem: nyilván a számlálás végére akart érni anélkül, hogy elölről kellene kezdenie. A srác viszont akár kapcsolatba is léphetett volna velem, aligha kellett a mellőzésük miatt sértett pólók bosszújától tartania.
Végül ő végzett hamarabb. Ezt onnan tudom, hogy egyszer csak az arcáról azt a fajta elégedettséget olvastam le, hogy na, ezzel is megvagyunk. Nem tudom, mi lehetett a feladata; a pólókon, azok elhelyezkedésén vagy egymáshoz viszonyított helyzetén nem látszott semmi lényegi változás. Így mindenesetre hozzám fordult, és végtelenül ügyetlenül hajtogatni kezdte a ruhadarabot. Sehogy se akart stimmelni, mert egyetlen varrást sem használt fel a siker érdekében. Dühítő lassúsággal, és csodálkozó arccal forgatta a pólót, kitárta, majd újra összehajtotta, és ez így ment. Egyszer csak kiszúrta, hogy egy bizonyos helyen végképp nem passzol az anyag esése. Onnan kihámozott egy címkét, és újra összehajtotta a pólót. Ugyanúgy sikerült, mint eddig, de most valami miatt elégedett volt vele. Örültem neki, mert épp kérni akartam, hogy hagyja a büdös francba, ennyit nem ér az egész, ráadásul nem is olyan sokára – a legnagyobb szégyenérzet mellett, de – megütöm.
Egy kicsit hátrébb lépett, mint aki levette a használt abroncsot a forma egyes kocsiról, és nem akar útban lenni a frisset felrakónak, majd a számolással közben végző pénztáros lány elé tolta a pólót. Mire a fizetéssel tokkal-vonóval végeztünk, már majdnem nyúlt a reklámszatyorért, de leintettem. Mutattam, hogy van már egy nálam, amibe több áru fér, mint amennyit lenne cérnám megvenni. Már kiléptem az üzletből, amikor még mindig csak állt a kezében a szatyorral, és csodálkozott.
