Felállok az asztaltól, odamegyek a polcomhoz, és sorban veszem le a könyveket. Olvastam már mindet. Csak meg akarom szagolni őket.

Érzem rajtuk, hogy frissek vagy ódonak, hogy napsütés vagy padlásszoba dohos levegője érlelte őket, hogy galádságról vagy nagyszerűségről szólnak, hogy történelmi vagy családi regények, hogy hangsúlyukat kövér füvű tájak leírásai vagy jellemábrázolások adják, hogy tragikusak vagy szerencsés végkimenetelűek, hogy nyáron vagy télen olvasták, hogy habzsolták vagy unták őket. Akárhogy is, annyi kiáltó vagy éppen halvány különbözőség ellenére is, mindnek mély, tartalmas, beszédes illata van.

Visszaülök az asztalhoz, az üzleti tudományok tankönyvem fölé. Vakító fehér, fényes lapjairól lándzsaerdőként meredezik az orrom felé az egymással harcban álló kemikáliák szúrós szaga. A művi összetevők fel nem oldott, mindent eláruló keverékét tolakodó grapefruit aroma hivatott palástolni. Világ életemben távol tartottam magam a grapefruittól.