A hagyományokat lehet ésszel és ész nélkül is őrizni, és mindkét megoldás következményei lehetnek aranyosak vagy drámaiak. Az angolok egyik leghíresebb hagyománya a királyság megmosolyogtató intézménye. De tényleg ők akarják, mert egyszerű többséggel, bármelyik parlamenti ülésnapon véget lehetne vetni a dolognak, mégsem teszik. Cserébe a királynő elbohóckodik az ország lakói és a turisták legnagyobb megelégedésére, és nem ártja bele magát olyan ügyekbe, amibe egyébként törvényes joga lenne beleszólni.
Sokkal fajsúlyosabb kérdés azonban a hideg-melegvíz problémája Angliában. Az angolok mind a mai napig úgy szerelik fel a fürdőszobai kézmosókat, meg sokszor a kádakat is, hogy a jobb oldalon van egy jéghideg, a bal oldalon meg egy tűzforró csap. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy például fogmosásnál a fogzománcára kíván halálos csapást mérni, vagy inkább a nyelvét óhajtja hólyagosra égetni.
Az üzletek amúgy tele vannak keverőcsapokkal, amik ránézésre megszólalásig hasonlítanak a nálunk megszokottakra, de egy-két ilyet használva az a paranoid érzésem támadt, hogy tessék-lássék megoldással, a feladat elszabotálásával állok szemben, ugyanis az egy szem csőből egyszerre éreztem a kezemre zúdulni jéghideget és tűzforrót. Azonban a csapot fokozatmentesen finomhangolva meggyőződhettem róla, hogy a jelenség nem a pszichológia (vagy pszichopatológia), hanem a fizika tárgykörébe tartozik.
