A hétvégén elgurultunk Conwyba, és megnéztük a várat, a falon belüli városkát és Nagy-Britannia legkisebb házát.

Mostanra érlelődött meggyőződéssé bennem, hogy minden középkori várat (persze korrektül jelezve, hogy mi eredeti és mi felújított, illetve hozzáépített) ki kéne pótolni egésszé, hogy látni lehessen, mi és hogyan folyt ott annak idején. Ugyanis az embernek minden segítségre szüksége van ahhoz, hogy bele tudja magát képzelni például a középkorba.

Azt is épp most döntöttem el, hogy ha egyszer lehetőséget kapok időutazásra, minél korábbra mennék vissza, hogy minél nagyobb legyen a meglepetés. Jobb kezem hüvelykujja egy piros gombon nyugodna, amit a helyzet esetleges rosszra fordulása esetén nyomnék meg mondjuk közvetlenül az előtt, hogy szaros karóba húznának – mint ahogy az a középkorban sajnos jó párszor megtörtént emberekkel. Vajon minden esetben arányos volt a büntetés az elkövetett bűnhöz képest? (Persze lehet, hogy az utolsó pillanatban mégis a jövőbe utazás mellett döntenék. Ebben az esetben is minél messzebbre lövetném ki magam, tenyeremben ott dorombolna a piros gombos készülék).

Visszatérve Conwyra, a kedvenc részletem az ország legkisebb házikója volt. 3,05 x 1,8m. Az 1600-as években épült, utoljára egy 190 centis halász lakta, akit 1900-ban eltanácsoltak a házában való lakástól, mert az tulajdonképpen alkalmatlan arra, hogy bárki is lakjon benne. Azóta is ugyanazé a családé az ingatlan, és persze turistalátványosságként szolgál. Most épp – a téli holtszezonra való tekintettel – zárva van húsvétig, így nem tudtunk benézni (de a kép nem a mi kísérletünket ábrázolja).